A Japán Kultúra és az animék

    Manapság nagy teret hódított magának a Japán Anime mind Európában, mind Amerikában. Ez a műfaj a mangákból (fekete-fehér képregény) alakult ki, amik szerves részei a mai Japán kultúrájának. Az animék és mangák legfőbb feltétele általában az, hogy a főszereplő fejlődőképes, példamutató jellem legyen. Bár igaz, hogy ez a ,,példamutatás” az európai ember számára nem mindig megfelelő, mivel itt egészen mások az erkölcsi elvárások, mint Ázsiában. Ha az ember ilyen rajzfilmeket néz, sok mindent megtudhat Japán kultúrájáról, szokásairól, vallásáról.

    A Japán középkor 1192-ben kezdődött és 1868-ig tartott. Ez a feudalizmus kora, a szamurájok (samurai) világa. A szamurájok tulajdonképpen nagyon hasonlítottak az európai lovagokra. A hűbéruruk szolgálatában álltak és a ranglétrán náluk feljebb állók földjeit, családját védték meg a gyakori háborús időszakokban. Gyakran vándoroltak az országban, és ha találkoztak egy másik harcossal, akkor megküzdöttek egymással. A szamurájok, ha megérték az öregkort, akkor általában letelepedtek a hegyekben, és remete életet folytattak. A harcosok közt azonban voltak családosok is. Ezekben a családokban a gyermekek (mindegy, hogy fiú vagy lány), már kisgyerekkorban megismerkedtek az önvédelmi fogásokkal. A fiúknak aztán több próbát is ki kellett állni. A szamurájok feleségeinek szintén fontos tulajdonsága volt a fegyverek ismerete, és használata. Ugyanis, ha a férjük nem volt otthon, akkor őnekik kellett megvédeni a családot és a házat. A gyerekeket is tulajdonképpen egyedül ők nevelték. Ennek a legfontosabb feltétele volt a bátorság, ami a mai napig a legfőbb erény a japán társadalomban. A szamuráj világ és a nevelésnek ezen fajtája ütközik ki a mai rajzfilmekben, amikor brutális viselkedésűek a szereplők. Ugyanis ezzel is a bátorság fontosságát akarják belesulykolni a gyerekekbe, hiszen a japán ember szerint a bátorság egyenlő a halál megvetésével, tehát harcolni kell. Emiatt a szemlélet miatt van az, hogy az az anime amit a japánok óvodás korú gyerekei néznek, az nálunk csak tizenkettes vagy más esetben tizenhatos korhatárral kerülnek a televízióba. Tulajdonképpen ez így helyes, hiszen az európai gyerekeket másképpen nevelik, és semmiképpen se tenne jót, ha mondjuk egy magyar gyerek brutális dolgokon nőne fel. Viszont ha a gyerek már elért egy bizonyos értelmi szintet, akkor már nem okozhatnak kárt ezek az alkotások, bár tegyük hozzá, hogy ettől függetlenül van jó néhány olyan mangarajzfilm, ami egyáltalán nem való a magyar televíziókba. szerencsére ezeknek a többségét nem is vették meg a társaságok. Vannak azonban olyan animék is, amik belefonják a történelmet és a legendákat a sorozatba. Ilyenekből megismerhető például a szamurájok fegyverzete. Háborúban az öltözet a mellet, a hátat és az oldalakat védő, több részből álló, lakkozott vas- vagy bőrvértből állt, amelyet a háti részen zsinórok fogtak össze. Fegyvereik közé tartozott az íj és a nyilak, valamint a katana (hosszú kard) és a wakizashi (rövid kard).

    A japánoknál a nő és a férfi ruházata nagyon hasonló. Persze ez nem vonatkozik a mai hétköznapi viseletükre, hiszen ezeket leginkább az amerikai divatból vették át, bár az öltözködésük erősen uniformizált. Ünnepekkor viszont még ma is a tradicionális ruhákat hordják a japánok. A falvak népének a ruházata térdig érő nadrágból és egyszerű zubbonyból állt. Általában mezítláb jártak, de utazáskor szandált húztak, ami megvédte a talpukat. Ez a szandál nagyjából úgy nézett ki, mint a mai strandpapucsok (a lábujjak közül kiinduló két pánt tartja), azzal a különbséggel, hogy a saroknál is volt egy tartópánt. Ezzel a pánttal akadályozták meg, hogy a szandál leessen a viselője lábáról, ha esetleg menekülésre kellet fogni a dolgot. Előfordult, hogy a nők egyszerű, a csuklónál leszűkülő ujjú kimonót húztak. Ilyenkor az övhöz egy kötényszoknyafélét (yumaki) erősítettek, hogy a ruhájukat megvédjék a sártól, piszoktól. Azonban a nemesek öltözéke már sokkal érdekesebb. A férfiak hakamát viseltek, ami egy bő nadrág, aminek a szára néha össze volt húzva, néha pedig szabadon lengett. Felül rövid ujjú alsóruhát (kosode) és bő ujjú felsőruhát (ho) hordtak. A nők díszes selyem kimonót viseltek a nadrágjuk felett. A nemesek jó időben szalmából font papucsban (waraji), rossz időben magas talpú facipőben jártak. Télen a köznép és a nemesség is ugyanolyan ruhákban járt, mint nyáron, de (ha tehették) mindenből többet vettek fel, bár valószínűleg még így is fáztak, hiszen a japán ember nem igazán bírja a hideget, a fűtési tudományuk pedig szinte egyenlő a nullával. Az igényes rajzfilmek előnye az, hogy a japánok viseletét egészen jól meg lehet ismerni belőlük. Na és persze az sem elvetendő szempont, hogy ezeket a szép ruhákat nagyon jó rajzolni, úgyhogy már ezért is megéri megpróbálkozni egy-két figura lerajzolásával.

    Japán a szubtrópusi monszun területén fekszik, de ennek ellenére a legtöbb területen a négy évszak határozottan elkülönül egymástól. Növényvilága nagyon hasonlít a mérsékelt övezetek növényvilágához, bár délen megjelennek a trópusi növények is, a hegyvidékekben pedig nagy kiterjedésű fenyvesek vannak. Az állatok is hasonlóan oszlanak el. Északon medvék is találhatók, míg délen majmok élnek. Ezeken kívül az állatvilág nagyjából megfelel a magyarországi viszonyoknak. A madárvilág nagyon széleskörű. Az ország nagy részét erdők borítják, és ez jól látszik azokban a rajzfilmekben, ahol a szereplőknek valamilyen okból barangolni kell. Az erdők szélén, gyakran távol a városoktól még megtalálhatók az olyan házak, amilyenek a középkorban épültek. Ezek a kunyhók fából készültek és általában egyetlen helyiségből állnak. A falakat nyáron gyakran kicserélték paravánokra, amik favázra erősített rizspapírból álltak. A tetőn köveket helyeztek el, mivel az egyszerű falusiak nem használtak szögeket, de a fazsindelyeket valahogy mégis a vázhoz kellet fogatni. Ez a megoldás ugyan nem valami tartós, de az így készült tető egyszerűen pótolható. A szoba közepén egy mélyedés van vágva, ami a tűznek a helye. Itt főztek és melegedtek az emberek, bár be kell látnunk, hogy ez a fűtés még koránt sem elegendő a fagyos téli időszakban. Japánban még manapság is sokan halnak meg a hidegben, mert az új házak ugyan az építészet remekművei, de a fűtés nem megfelelő bennük, bár tegyük hozzá, hogy a régen épült épületek is nagyon szépek. A Legismertebbek közülük a buddhista pagodák és a shintoista szentélyek.

    A vallás japánban nem mutat egységes képet, hanem inkább sok vallás egyvelege. Az ősi vallás a shintoizmus, ami abból állt, hogy tisztelték a családi-nemzetségi és törzsi szellemeket, valamint a védőisteneket, a kamikat. (A kami szó jelentése: legfőbb, előljáró, vezető.) Azt nem tudni, hogy a kamik mik voltak eredetileg. Az egyik lehetséges válasz, hogy a Föld és az elemek szellemei, a másik, hogy az elhunyt ősök szellemei. Persze az is lehet, hogy a kamialakokban mindkét elképzelés összeolvadt. A lényeg az, hogy a vallásos szövegek szerint körülbelül nyolcmillió ilyen szellem és istenség létezik. Így hát egyáltalán nem csoda, hogy minden egyes animéban feltűnik közülük néhány. Na és persze rendszerint megjelennek a shinto szentélyek is. A szentélyeket papnők (miko) őrzik, akiknek állítólag olyan természetfeletti hatalmuk van, amivel távol tudják tartani a gonosz démonokat a rájuk bízott szent tárgyaktól. Persze ez csak legenda. Az épületek bejáratánál található kapu (torii) mindig magas keresztoszloppal rendelkezik. A szentélyekben pedig az istenségek emblémáit őrzik (mint például a tükröt és a kardot), valamint azokat a papírcsíkokkal teleaggatott bambusz rudakat, amelyek a szent fát jelképezik.

    A buddhizmus Krisztus után hatodik század derekán került japánba kínai és koreai közvetítéssel. A buddhista papok hirdették a lélekvándorlás tanát, miszerint az ember lelke miután a test meghal, tovább száll egy új testbe. Ez a folyamatos tökéletesedés útja, aminek a végén, ha az ember lelke elérte tökéletességet, akkor eléri a Nirvanát, ami a teljes megsemmisülést jelenti. A pagodákat díszes kapu zárja el a külvilágtól. Két oldalán a két templomőrző szörnyalakkal. A főoltáron Buddha szobra és templomi edények vannak, az oltár közepén egy kis asztalkán pedig szent könyvek találhatók. A mangarajzfilmekben általában a pagodákat láthatjuk viszont, de időnként megjelenik néhány buddhista szerzetes is. Bár igaz, hogy ezeknek a viselkedése nem mindig olyan, mint amilyet egy szerzetestől elvárnánk, de ettől függetlenül szinte mindig fel vannak ruházva a varázslatok és gonosz átkok megtörésének képességével.

    A konfucianizmus szintén a hatodik században került japánba. Konfucius szerint a felebaráti szeretet a legnagyobb erény. Aki egész életében nem cselekszik rosszat, hanem mindig csak jót tesz, annak az élete soha meg nem szűnő ima. Ezekből az elvekből alakult aztán ki a konfucianizmus. Ezek a tanok hatással voltak a japánokra és évszázadokon keresztül meghatározta a nép egyes rétegeinek viselkedését, de a Második világháború után a jelentőségük lecsökkent.

    A kereszténység eleinte (a tizenhatodik században) gyorsan terjedt az országban, de meg kellet küzdenie a shinto és a buddhista vallás erejével. Sokan csatlakoztak ehhez a hithez főképp a falusi népek közül. Ennek számtalan felkelés lett az eredménye, mivel a japánok szemében jobbnak tűnt az ekkorra Európában kialakult rendszer, mint amiben ők éltek. Aztán a tizenhetedik században a nemesek be is tiltották a kereszténységet a sok gond miatt, amit okozott. Később aztán mikor kihirdették japánban a vallásszabadságot, a keresztények ismét visszatértek a szigetországba, és ma már egyre többen követik ezt a hitet. Jelenleg nagyjából kilencezer ilyen templom van az országban, és egyre szaporodik a keresztény óvodák és iskolák száma is.

    A japánok többféle írásmódot használnak. Ezek közül az egyik a kínaiaktól átvett jelek rendszere, amik általában egy egész szót jelölnek. Ezzel csak az a baj, hogy a kínaiak nem tudják megérteni ezeket a jeleket, mert a japánok más szavakra használják őket. Másik fontos írásuk még a katakana és a hiragana, amelyeknél minden jel egy szótagnak felel meg. A hiragana gömbölyűbb, szebb jelekből áll. Ezt az írást régen főképp a nők használták. A katakana darabosabb, férfiasabb írás. Mivel a japán beszédben meghatározott számúak a lehetséges szótagok, ezért nagyon sok hasonló alakú szó van. Írásban, ahhoz hogy meg tudják különböztetni ezeket a szavakat, keverik a három írásmódot. Ezeken kívül a japán szavaknak van még egy latin betűs átírása is, azért, hogy a japán jelekben nem járatos személyek is ki tudják olvasni a szavakat. Itt csak az a nehézség, hogy például ha -s hangot kell ejteni, az -sh-nak van írva, úgy, mint az -sz -s-nek, a -c -ts-nek, satöbbi.

    A japán animék sok információval szolgálnak mindarról, ami fentebb le van írva. Ha pedig az ember eredetiben nézi őket, akkor a japán nyelvből is sokat meg lehet tanulni. Ez is olyan műfaj, mint bármi más. Vannak selejtjei és kevésbé kidolgozott termékei. De vannak értékes alkotások is, amikből akár tanulni is lehet.

ÍRTA: HANYOU-ARISA