- Midayoi, fejezd be! Beszélnem kell az öcsémmel! – azzal Sesshoumaru kilépett az árnyékból, nyomában az idegen nővel.

 - Szia öcskös. Remélem nem zavartunk meg semmi fontosat? – kérdezte gúnyosan a démon.

- Sessh! – hallatszott újra az előbbi hang, a démon mögül majd Mido a szellem mellé lépett. – nem lehetne inkábba lényegre térni!

- Mit akarsz? – nyögte kínosan Inuyasha.

- Kagura errefelé tart. Nem tudom, mit akar, de te most nem vagy képes megvédeni itt senkit, muszáj volt nekem visszajönnöm.

- Kit akarsz te itt megvédeni? – kérdezte gúnyosan Inuyasha.

- Elsősorban Rint. De ha szépen kérsz talán a te kis rongy életed is megóvom. – vigyorgott a démon. Inuyasha neki akart ugrani, de Sesshoumaru egy könnyed mozdulattal elrúgta magát a földtől és Inu csak a földet kapta el, de azt alaposan.

- Fejezzétek ezt be! Olyan gyerekesek vagytok. – szólalt meg ismét az idegen nő – Ti testvérek vagytok? – kérdezte kétkedve.

- Igen, csak most Inuyasha éppen ember. Amúgy ő egy hanyou. – válaszolta Kagome.

- Értem. Amúgy természetben nagyon egyformák! – mosolyodott el Mido. – De most induljunk vissza a faluba.

A fiuk szó nélkül követték a két lányt. Vissza is értek rendesen. Amint beléptek a kunyhó ajtaján Rin felpattant és rohanva Sesshoumaruhoz indult. Aztán meglátta a mosolygó Mido is és a lány nyakába vetette magát. Midayoi felemelte és nevetve magához ölelte a kislányt.

- Na mi van, anyucit is sikerült szerezned a halandó kislányhoz? – kérdezte nagyon halkan és gúnyosan Inu.

A démon olyan dührohamot kapott, hogy egyetlen mozdulattal el tudta volna vágni öccse torkát:

- Inuyasha! Te leszel ma az első, akit megölök! – suttogta és indult is volna, ha valaki nem előzi meg. De Mido gyorsabb volt és akkorát vágott az ámuló Inu fejére hogy az megtántorodott és leült, majd bambán pislogott a feléje tornyosuló nőre.

- Nem vagyok anyuci, és Sesshel csak barátok vagyunk! – jegyezte meg kiabálva a lány. – És ha nem állítod le magad, akkor meg kell, hogy leckéztesselek.

- Hah! Mit tudna csinálni egy halandó nő ellenem. Még ebben az alakomban is erősebb vagyok! – hencegett Inu.

Midayoi válaszolni akart de ekkor Sesshoumaru megszólalt:

-         Itt vannak! – és kilépett a házból.

Mindenki felkészült. Kagome Inuyasha Shippou Rin Jaken és Kalde a házban maradtak.

Sango Kirara és Miroku kívülről védték a házat, nehogy Kagura megpillantsa Inuyashát emberi alakjában. Sesshoumaru egy közeli fának az árnyékosabb oldalának támaszkodva figyelte, ahogy Kagura leugrik a tolláról:

-         Mi van? A nagy Inuyasha már meg sem tisztel a jelenlétével? – kérdezte, miközben legyezője mögé rejtette fél arcát.

-         Nem, de itt vagyunk helyette mi! Bőven elegen hogy megöljünk! – szólalt meg az eddig az ajtóban ácsorgó Midayoi.

-         Hát te meg ki vagy halandó? – kérdezte Kagura meglepetten – Végül is mindegy, most úgy is meghalsz! –azzal megrebbentette a legyezőjét, de még mielőtt elküldhette volna támadást, Sesshoumaru energiaostora a csuklójára csavarodott. A nő támadása célt tévesztett, Sessh visszahúzta fegyverét.

-         Hát ez eddig nem volt nagy szám! –szólat meg a lány már egy kicsit messzebb a háztól.

Kagura bizalmatlanul tekintgetett az erdő felé ahonnan jött a nem várt támadás, de közben a lányt is figyelte.

-         Hát akkor szórakozzatok velük egy kicsit! – és feltűnt mögötte a több száz szellemet számláló horda.

-         Hát te akartad hogy így legyen. – feleselt Kagurával Mido – Vállald a következményeit.

-         Ugyan kislány egyedül semmire sem vagy képes! Inkább súgd, meg hogy ki van a fák mögött? – incselkedett Midoval.

-         Mi közöd van hozzá? – Mido újabb lépésekkel távolodott a háztól. Ösztönösen el akarta vinni onnan a szélboszorkányt. „Nem szabad hogy Sessh öccsét így lássa!” – gondolta…

-         Csak hogy tudjam kit ölök meg! – fölényeskedett Kagura.

-         Nem hinném, hogy itt te ma bárkit is megölnél! – lépett elő a takarásból Sesshoumaru. Felemelte kezét és körmei zölden világítottak.

-         Mi? Te itt? De hát Inuyasha… - dadogta a szélboszorkány. De már nem fojtathatta, mert Sessh energia ostora felé süvítetett a levegőben, de Kagura gyorsabb volt kihúzott egy tollat a hajából és a levegőbe röppent:

-         Szellemek támadás! – adta ki az utasítást.

-         Gyerünk szerzetes! – kiáltotta a szellemirtó lány és elhajította hatalmas csont bumerángját – Hiraikotsu! – nyomában 5 szellem is az életét vesztette.

A szerzetes előrébb lépett, letekerte jobb kezéről az imafűzért:

- Mindenki lépjen hátrébb! – azzal megnyitotta a szélcsatornát – Kazaana!

- Miroku! Ne itt vannak a pokoldarazsak! – kiabálta rémülten Sango két csapás közben.

A szerzetes elzárta a szélcsatornát és szent pergameneket, tisztító tekercseket vett elő. A két ember minden erejüket beleadva harcolt. Ekkor Kagura megint feltűnt a tömegben. „Kíváncsi vagyok, mit rejtegetnek annyira abban a házban!” – gondolta, azzal megsuhintotta legyezőjét – Sárkánykígyó tánca! – kiáltotta.

Miroku és Sango rémülten ugrott félre a csapás elől. Az örvények egyenesen a ház felé közeledtek, már majdnem el is érték azt, amikor is Midayoi fél térdre ereszkedett. Mutató és középső ujját a szája előtt felfelé kinyújtotta és imádkozni kezdett. Ő sem értette, honnan ismeri az ima szövegét, de erősen koncentrált és mondta. Abban a percben felderengett a vörös védőpajzs a ház körül. A csapások egytől egyig belecsapódtak, de a pajzs gond nélkül elnyelte őket.

Sesshoumaru elismerően biccentett a lány felé, aztán elrúgta magát a földtől, kiengedte mérges karmait és egy-egy csapásával 10 darab démont küldött a pokolra, majd odakiáltott a lánynak:

-         Itt az ideje az edzésnek!

Mido biccentett és alakja változni kezdett. Fénycsapott be oda ahol az előbb a lány állt, és mire elült már Midayoi ott állt démoni formájában. Hírtelen hatalmas csend lett és mindenki őt bámulta.

-         Mi folyik odakinn? – kérdezte idegesen Inuyasha miközben fel alá járkált a szobában. – Ki akarok menni, harcolni! – dühöngött.

-         Várjál, megnézem! – felelte Kagome és az ajtóhoz lépett. Elhúzta a nádfüggönyt és kinézett majd ámulva, közvetítette az eseményeket: - Egy vörös pajzs fogja körbe a házat! Az a lány pedig átváltozott. Úgy néz ki, mint egy démon. Sesshoumaru odakiabál neki valamit. A lány elrúgja magát a talajtól. A karmai világítanak! Inuyasha ezt látnod kell! – ámuldozott Kagome.

A hanyou az ajtóhoz rohant és óvatosan kinézett. Mido karmai árnyszínűen derengtek, meglendíti a kezét és kicsapódnak belőle valamik. Azok is sárgán világítanak, majd a démonok testébe fúródnak. Azok pedig felordítanak, és porrá válnak. Ebben a percben Kagura meglátja, hogy valaki az ajtón kukucskál ki. „Ez biztos az a szemtelen kis fruska lesz, az a Kagome!” – gondolta és legyezőjét meglengette mire a démonok mindannyian arra fordultak, és támadásba lendültek.

- Jaj ne! – kiáltotta Kagome és Inut ellökte az ajtóból. Mido már messze volt, ahhoz hogy fenntartsa a pajzsot a ház körül. Kagome félrecsapta a függönyt felegyenesedett hátranyúlt a tegezébe, villámgyorsan egy nyílvesszőt illesztett a húrra. Majd célzott és lőtt. Meg sem nézte célba, talál-e de már a következő nyíl az íjára feszítve indult útnak. A nyilakat rózsaszín fénycsóva vette körül, ahogy elhagyták az íjat. 8-9 szellemmel végeztek mire egyet telibe találtak, de akiket csak súrolt a tisztító vessző egyből szörnyet haltak. Sessh, Mido, Sango és Miroku kitartóan ritkították a szellemeket. A két ember egyre jobban fáradni kezdett, és Midayoit is kimerítette a harc. Egy-egy támadása sok-sok szellemet tett ártalmatlanná, de őt is kimerítette, hogy csak fizikai erejét használhatja elvégre nem tudta mire jók kardjai és a tegezben az íj és a nyilak. Odáig még nem jutott a tanulásban.

Pont ezen gondolkodott amikor is Sessh a zűrzavarban mellélépett.

-         Menny hátra és emeld fel a védőpajzsot. Mindenki legyen mögötte. És nagyon koncentrálj! – kiáltotta a zajban, Mido bólintott és rohanni kezdett hátra felé.

-         Mindenki! Mennyetek be a házba! Most! – ordította torka szakadtából.

Miroku és Sango értetlenül bámultak rá, de azért beléptek a házba. Midayoi az ajtó elé futott ott újra letérdelt. „Vajon mit akar Sesshoumaru! Nehogy valami baja legyen!” – gondolta, de már kezét némán imára emelte és felhúzta a védőpajzsot.

Sessh hátranézett a válla felett, majd előrántotta a gyilkos kardját a Toukijint. Kagura meglátta, mire készül és már nyargalt is a levegőben minél messzebb a démontól. Ebben a percben megjelent mellette a tollán egy fehér páviánbőrbe bújt alak.

-         Kagura? Mért menekülsz?

-         De Naraku! Sesshoumaru nem ellenfél számomra, ha szabadjára engedi az erejét mind itt halunk! – rémült meg a szélboszorkány.

-         Repülj feljebb! – utasította a nőt Naraku – Figyelj, amint szabadjára engedi a kardja hatalmát ő védtelen lesz. Csak egy pillanatra, de ha te jól időzítesz, Sesshoumaru az én prédám lesz.

-         Hogyan gondolod ezt Naraku? – kérdezte még mindig rettenten Kagura. „Nem akarom, hogy Sesshoumarunak baja legyen. Akkor ki győzi le ezt az idióta korcsot. Semmi kedvem nincsen életem végéig ezt az ocsmány Narakut szolgálni. De nála a szívem…” – gondolta a nő.

-         Egyszerű Kagura! Ezt küld el a szélpengéidet abban a pillanatban, hogy Sesshoumaru támad. Remélem, nem kell benned csalódnom! – egy fiolát nyomott a nő kezébe azzal leugrott a tollról de Kagura tudta minden lélegzet vételét figyeli.

Sesshoumaru egyenesen megállt a vicsorgó démonok előtt. A kard a kezében megcsillant. A házban mindenki az ajtóra és az ablakokra tapadt, a kis Rin rémülten felkiáltott, amikor meglátta urát a sok szellem előtt. Inuyasha életében először szurkolt a bátyjának. Nem értette, mért izgul Sesshoumaruért, tudta hogy a démonnak még erőfeszítést sem jelent hogy megölje ezt a csőcseléket. Ebben a pillanatban Miroku megszólalt mellette:

-         Sango! Kagome ti nem érzitek? – kérdezte.

-         Ez Sesshoumaru aurája? Vagy mire gondolsz szerzetes? – kérdezte a szellemirtó.

-         Nem. Valami készül. Itt valami csapda van! – suttogta a szerzetes.

Midayoi mindent hallott az ajtó előtt térdelve. „Sesshoumaru! Csapda? Ne!” – gondolta és bekiáltott a házba:

-         Kagome! Gyere ki! – a lány megjelent az ajtóban, de nem értette Midayoi mit akar tőle. – Ugye te is miko vagy? – kérdezte hadarva a lányt.

-         Igen, de…

-         Nekem segítenem kell Sesshnek! Gyere ide mellém! - a lány letérdelt – Jó. Akkor most vedd a szilánkokat a kezedbe!

Kagome bólintott és cselekedett. Nem értette, mit akar Mido elérni de, érezte, hogy most nem ellenkezhet.

-         Akkor mostantól te tartod fenn az akadályt! Add a kezed! – Kagoménak még annyi ideje sem volt hogy megrémüljön. Mido megfogta a kezét lehunyta a szemét és folytatta – ne gondolj semmi másra csak, hogy meg kell mentened Inuyashát és a barátaid! Koncentrálj! – suttogta Mido.

Abban a percben rózsaszín fény keletkezett ahol a két nő keze összeért, a védőburkon remegés futott végig és a vörösből derengő majd vakító rózsaszín lett. Mido felegyesedett, Kagome csukott szemmel térdelt és némán tartotta fenn az akadályt.

-         Köszönöm! – suttogta a lánynak, ám még mi előtt kilépett volna az akadály alól, meghallotta Sesshoumaru hangját:

-         Syouryuuha! – kiáltotta a démon.

Teste körül kék fény keletkezett és villámok cikáztak a szélesedő gömb körül. Aztán Sesshoumaru belevágott a kék gömbbe így hatalmas villámok és szél kíséretében kék fénycsóva indult a démonsereg felé. Midayoi úgy érezte minden, lelassul körülötte. Lassítva látott mindent. Az égre tekintett és megpillantotta a szélboszorkányt, amint éppen felemeli a legyezőjét. Úgy érezte, mintha valami elkapná a szívét, halálosan megrémült. Látta hogy Kagura Sesshoumarut figyeli, és hogy az egyik kezében megvillan egy üvegcse, amit a legyezőre önt. „Ne! Bántani fogja Sessht! Tennem kell valamit!” – Mido annyira megrémült hogy még gondolkodni sem tudott, de hírtelen megmozdultak a kezei, mire észbe kapott, már a kifeszített íjat tartotta. „Pont, mint Kagome! Ő is miko. Akkor én is képes vagyok rá!”- majd a szélboszorkányra nézett, aki abban a percben indította útjára a csapást.

-         Ne! – kiáltotta torkaszakadtából Mido, célzott és elengedte a húrt. A nyíl hegye felizzott és kék csodálatos fénycsóva ragyogott fel az egész nyílvessző körül és tisztító nyíllá változott. Egyenesen Kagura csapása felé száguldott, és telibe találta a piros fényben izzó szélpengéket. A nyíl felragyogott és eltűnt, a pengék pedig vakító hófehér fénnyel tovább szálltak és telibe találták a démont.

Mido gondolkodás nélkül egy újabb vesszőt illesztett az íjra és Sessh felé célzott. Mindenki döbbenten figyelte. Igen. Valami közeledett a fekvő magatehetetlen démon felé. Mido ellőtte a nyilat és az, telibe találta a fehér páviánbundás alakot. Hatalmas mindenkit elvakító fehér fény árasztotta el az egész falut. Kagura tágra nyílt pupillákkal figyelte a jelenséget, aztán a fehér fényből kicsapódott egy lila fénycsóva a szélboszorkányhoz repült elkapta azt és eltűnt az éjszakában.