- Eressz el te rohadék! Kohana magából kikelve ordított. Takemaru azonban még csak rá sem nézett. Pontosabban nem az arcába. Testének többi része érdekelte őt. Kohana négy kötéllel szorosan megkötve volt kifeszítve egy szoba közepén. A férfi már levette a lány kimonóját, már csak a yukatája volt rajta, az is ki volt bontva, és csak tessék-lássék takarta a lány testét. Drága obija a kimonó mellett nem messze feküdt a padlón, ahol a férfi lerángatta a lányról. Haja kibomlott, és most szabadon verdeste a lány hátát miközben az ficánkolt, hogy ki tudjon szabadulni. Kohana egyre inkább kétségbe esett. Mit akar tőle ez a férfi? Egyáltalán ki ez?

- Ne aggódj Hime. Nem fog fájni. –Szólt a férfi, majd gonoszul elmosolyodott- Legalábbis nekem nem. Kohanán egyre inkább erőt vett a rettegés. Teste remegni kezdett. A yukata, az apró mozgásra még inkább lecsúszott róla így már engedni látta kecses lábait. A férfi levette saját kimonóját, majd a lányhoz fordult. Elégedetten legeltette szemét rajta. Kohana először a szégyentől, majd a dühtől vörösödött el. Mikor látta mit néz a férfi, bosszúból látványosan az ágyékára pillantott. Majd visszanézett a szemébe, ahol elégedettséget vélt felfedezni. Ekkor így szólt:

- Hűha!- Takemaru elégedetten elmosolyodott. Kohana azonban folytatta.- Láttam már nagyobbat is! A férfi arca elborult, a lányhoz lépett majd nagy ütést mért arcára. Kohana feje hátrabicsaklott az ütés erejétől, de mikor visszanézett mosolygott. Szája sarkából vérpatak indult meg. A férfi még egyszer megütötte. Ezt már nem bírta a szervezete, elveszítette eszméletét. A férfi ezt kihasználva még közelebb lépett hozzá. Széthúzta a lenge yukatát, mely így felfedte a lány bájait. Takemaru elkezdte csókolgatni, és harapdálni a porcelánfehér bőrt. Nem épp gyengéden tette ezt így fogai útját véres nyomok mutatták. Elkezdte simogatni a lány egyre keményedő melleit, majd szájába vette a meredező bimbókat. Kohana teste öntudatlanul is megremegett. A férfi, ezután a lány mögé lépett. Kezei a lány nyakán vándorolva lejutottak a keskeny vállakig, majd a kifeszített kezeken elértek a kötelekig. Takemaru megmarkolta a törékeny csuklókat majd kissé hátrahúzta őket, ezzel megfeszítve a köteleket. Várt egy pillanatot, majd elengedte a lány kezeit. Azok erős rántással, visszatérve a helyükre, még inkább megfeszítve a lány testét. Kohana felébredt a hirtelen rátörő fájdalomtól. Csuklójára tekintett, melyen vérpatak indult meg a kötelek alól.

- Átkozott! Azonnal engedj e… A férfi mintha csak arra várt, hogy a lány felébredt karjait Kohana mellére téve annak lábai közé lépett, majd kíméletlenül behatolt a testébe. A lány hátravetette a fejét, és kínjában felsikoltott. Takemaru nem várta meg, hogy mindketten meg szokják a helyzetet kíméletlenül mozogni kezdett. Kohana bármennyire is nem akarta érezte, hogy egyre közelebb jut a csúcshoz. A férfi fokozta a tempót, a lány teste egyre inkább remegett. Hiába próbálta elfojtani, torkából feltörtek a kéj hangjai. A férfi még gyorsabb tempóra váltott, mikor Kohana elérte a csúcsot. Teste megremegett. A férfi még döfött egy párat, majd ő is elérte a csúcsot. Hangosat sóhajtva beleélvezett a lányba. Kissé lihegett még, majd kicsusszant a lány ágyékából. Gonoszul vigyorogva figyelte a lányt, aki egész testében remegve a megalázottságtól, és fájdalomtól gyűlölködve nézett rá. Pár perc múlva a combján megjelent az első vér csík, a férfi magjával együtt. Mikor Takemaru ezt meglátta, hátat fordított a lánynak felvette kimonóját, és elment. Magára hagyott egy csendesen – a megalázottságtól, és fájdalomtól- könnyező lányt.