2. fejezet

Aku magasan szállt a felhők felett. Tudta, hogy nagy utat kell megtennie, ezért igyekezett minél jobban beosztani erejét, hogy a visszaúton is gyors legyen. Úgy számolta, ha továbbra is ezzel a sebességgel halad, akkor 3 nap múlva eléri Nyugat határát. Sejtette, nagy baj lesz, ha ura kardja annál a tolvajnál marad. Most még nem tudja használni, de ha rájön a technikájára, akkor könnyen lehet, hogy senki sem fogja tudni legyőzni.

***

Zuhogott az eső, mikor megérkezett. Kicsit elcsodálkozott, hogy mennyire megváltozott a környezet. Az épület most is pompásnak tűnt, de mégis valahogy kihalt volt. Amikor legutóbb itt járt mindenhol szolgák sürgölődtek. Most viszont az egyetlen élőlény amit látott az egy méh volt az egyik virág tetején. Elindult a palota belsejébe, hátha összefut valakivel, és megkérdezheti, merre találja Inu no Taisho-t. Azonban bent sem talált senki. Egy pillanatra teljesen tanácstalan lett, majd eszébe jutott Myoga. Ő biztosan tudja, hogy merre található Nyugat ura. Megfordult, és hátra sem pillantva elindult megkeresni a bolhadémont.

Egy pillanatra elmosolyodott, amikor megtalálta. Sejtette, hogy Toutousai-nál megtalálja. A fegyverkovács kíváncsian tekintett fel munkájából, amikor észrevette vendégét. Myoga elsőször meg sem ismerte a nőt az erős fényben. Majd meglepetten megszólalt:

– Nahát Aku! Hát te mit keresel errefelé?

– Az uradat. Merre találom?

– Az uramat?

– Hai. Inu no Taisho-t. Üzenetem van számára a Démonok mesterétől. Mondd meg, merre találom! Sietnem kell.

Myoga egy pillanatig nem szólt semmit, csak bámulta a küldöncöt, aki egyre értetlenebb tekintettel nézett rá. Majd nagyot sóhajtott, és bánatosan így szólt:

– Sajnos ebben nem tudok segíteni.

– És ugyan miért nem? – Aku kezdte elveszíteni a türelmét.

– Az uram meghalt.

– Hogyan? Na de mikor, és.....?

– Kb. 200 évvel ezelőtt.

– Amikor elvette Izayoi-samát? Úgy emlékszem már várták is az első gyermeküket.

– Hai. Pontosan azon az estén történt, amikor Inuyasha-sama – az uram második fia – megszületett. Inu no Taisho aznap küzdött meg Ryuukossei-jel, amikor hírt kapott, hogy Izayoi-sama vajúdik, és veszélyben mind az ő, mind a gyermek élete. Elindult értük, bár a sebei még nem gyógyultak be. Betört a palotába, és kimenekítette az úrnőt és a kisfiát. Azonban ő már nem jutott ki. Az égő épületek rá és a vele harcoló katonára omlottak. Mire odaértünk, már késő volt – halkult el a kis bolha hangja az emlékezés végén.

Aku nem tudta mit tegyen. Erre egyáltalán nem számított. Úgy vélte az lesz a legbölcsebb, ha mihamarabb visszaindul, és tájékoztatja urát a fejleményekről. Mielőtt elment volna megköszönte Myogának az információkat, és elköszönt.

***

– TESSÉK?!?!?! – döbbent le a Démonok mestere. – Azt mondod, meghalt?

– Hai, Oyakata-sama.

Aku ezek után elmesélte a teljes történetet, amit Myogától hallott. A Démonok mestere csendben végighallgatta, majd felállt, hogy jobban tudjon gondolkozni.

– Az mondod Sesshoumaru után, a második gyermeke is fiú lett?

– Hai. Myoga Inuyasha-samának nevezte.

– És hasonlít az apjára?

– Ezt nem tudom nagyuram. Amint meghallottam a hírt visszaindultam.

– Hm... – A férfi körbejárta néhányszor a szobát, mielőtt döntésre jutott – Kíváncsi vagyok, milyen lehet az ifjabb, és mennyit változott az idősebb. Hívd ide a fiait. Csak örököltek annyi tiszteltet az apjuktól, hogy segítsenek egy régi barátjának.

– Hai, Oyakata-sama.

Aku úgy gondolta, gyorsabban végez, ha Myogára bízza Inuyasha értesítését, és akkor csak Sesshoumaru-t kell személyesen megkeresnie. Ismét Toutousai barlangja felé vette az irányt.