|
1. rész
A démonok mestere
1. rész
By: Yilsrana
Takeda nagyúr nyugtalanul téblábolt az Északi palota egyik folyosóján, és aggódó tekintettel meredt az ajtóra, mely mögött felesége, Natsume épp gyermeküknek adott életet.
Hirtelen félrehúzódott az ajtó, és kilépett egy fiatal szolgálólány, majd meghajolt Takeda nagyúr előtt.
- Az úrnő és a hercegnő jól vannak nagyuram. – mondta. – Most már bemehet.
Takeda nagyúr a szolgálólány mellett besietett a szobába, és pár lépésre megállt feleségétől.
Natsume úrnő egy ezüsthajú, kék szemű kislányt tartott a karjaiban. A kislány arcán egy pár kék méregcsík volt látható, homlokán, pedig egy kék félhold.
- Hasonlít rád. – jegyezte meg a nagyúr, miközben letérdelt felesége mellé. – Mi legyen a neve?
Natsume gondolkozott kicsit, aztán megszólalt.
- Katsumi. – mondta. – Ha neked is megfelel drága férjem.
- Természetesen. – mondta Takeda.
Natsume rámosolygott a kezében tartott csöppségre, aztán férjére nézett.
- InuTaishou felépült már? – kérdezte.
- Igen. – bólintott Takeda. – Már teljesen jól van. Pedig sokan azt várták, hogy meghal, mikor a halandó asszonyért, és a félszellem fiáért ment, hisz még fel sem épült a Ryukossei elleni harcban szerzett sebeiből. De úgy néz ki InuTaishounak szerencséje volt.
- Úgy néz ki. – bólintott Észak úrnője.
Takeda néhány percig hallgatott, aztán ismét a feleségére nézett, és elmosolyodott.
*
- Katsumi kisasszony! Katsumi kisasszony! – rohant végig egy kétségbeesett szolgálólány az Északi palota folyosóin. – Katsumi kisasszony!
- Felesleges. – szólalt meg egy nyugodt hang.
A szolgálólány gyorsan megfordult, és meghajolt a közeledő Natsume úrnő előtt.
- A lányom már nincs a palotában. – mondta az úrnő. – Érezném, ha itt lenne. Feleslegesen keresed.
- De úrnőm, Takeda nagyúr keresi a kisasszonyt. – mondta a lány kicsit félve.
Natsume felsóhajtott.
- Majd én beszélek a férjemmel. – mondta aztán, és hogy szavainak nyomatékot adjon rögtön férje dolgozószobája felé indult.
- Hol van az a lány? – kérdezte Takeda, mikor felesége belépett az ajtón.
- Elment. – mondta nyugodt hangon Natsume.
- Nem lehet igaz! – mondta Takeda. – Az a lány fog a sírba vinni! Utána küldök néhány katonát.
- Feleslegesen tennéd, drága férjem. – mondta az úrnő. – Katsumi tud magára vigyázni.
- De…
- 150 éves elmúlt. – mondta Natsume, miközben férje karjára tette a kezét. – Nem tarthatod bezárva élete végéig.
Takeda tehetetlenül felsóhajtott.
- Miért hasonlít rád ennyire Katsumi? – kérdezte aztán a nagyúr.
Natsume csengő hangon felnevetett.
- Rám? – kérdezte nevetve. – És akkor ki volt az, aki megszökött, mikor nem akarta átvenni Észak irányítását?
- Fiatal voltam. – mondta Takeda.
- Sokkal fiatalabb, mint Katsumi. – mondta Natsume. – Ne aggódj, tudod, hogy én megérzem, ha történik vele valami, hagyj neki egy kis időt Takeda.
Észak ura bólintott.
- De csak addig, amíg nem kerül bajba. – mondta.
Natsume elmosolyodott.
*
Katsumi halkan dúdolgatott, miközben egy tó partján ült.
Hirtelen hideg kacaj szakította félbe a hercegnő gondolatait. Katsumi felpattant, és a hang irányába fordult.
Ott egy nő állt. Hosszú, fekete haja nagyjából a térdéig ért. Fekete szemei mérhetetlen gonoszságot sugároztak Észak hercegnője felé. Arcát két pár fekete méregcsík díszítette. Ruhája olyan volt, mintha maga az éjszaka ölelte volna körbe a testét.
- Ki vagy? – kérdezte Katsumi, miközben keze kardja markolatára csúszott.
- Mizuki vagyok. – mondta a nő fagyos hangján. – A démonok mestere.
Katsumi lázasan kutatott az emlékezetében valami információ után a démonok mesteréről. Aztán eszébe jutott, amit egyszer még az apjától hallott.
- Te tudod még a legerősebb taiyoukaiokat is az uralmad alá hajtani.
- Pontosan. – bólintott Mizuki.
- Mit akarsz tőlem? – kérdezte Katsumi, és előhúzta a kardját.
- Csupán azt, hogy szolgálj engem az erőddel. – mondta nemes egyszerűséggel a démonok mestere.
- Egy frászt! – jelentette ki Katsumi.
- Akkor kénytelen leszek erőszakot alkalmazni. – mondta Mizuki hidegen mosolyogva.
A következő pillanatban Katsumi szúró fájdalmat érzett a gerincénél, és a földre zuhant.
- Látod, hogy úgyis én győzők? – kérdezte a nő gúnyosan.
- Én erre nem vennék mérget onna. – szólalt meg egy nyugodt férfihang, és a következő percben Mizukinak alig sikerült félreugrania egy energiaostor elől.
Egy magas, ezüsthajú férfi állt nem messze Mizukitól. Haját lófarokba kötve viselte. Arcát egy pár kék méregcsík díszítette, homlokát, pedig egy szintén kék félhold. Három kardja volt. S ruházata fölött vértet, valamint prémet viselt.
- Áh… - kezdte Mizuki mézes-mázos hangon. – Csak nem Inu no Taishou? A Nyugati tartományok ura?
- Mizuki. – kezdte InuTaishou nyugodt hangon. – Hagyd a lányt.
Mizuki a következő percben már közvetlenül InuTaishou előtt állt.
- Ne hidd, hogy csak azért, mert eddig nem tudtalak a hatalmam alá hajtani, erősebb vagy, mint én. – sziszegte Mizuki a taiyoukai arcába. – Előbb, vagy utóbb feletted, és a lány felett is uralkodni fogom.
- Nem hiszem. – mondta InuTaishou.
Mizuki szélvihar kíséretében eltűnt.
InuTaishou a földön fekvő lányhoz sétált, és karjaiba vette.
- Jól vagy? – kérdezte aztán.
- Én… - kezdte kicsit bizonytalanul Katsumi. – Igen…
Észak hercegnője a következő pillanatban ájultan hanyatlott az őt tartó kezekbe.
InuTaishou, pedig, karjaiban az ájult lánnyal, egy közeli barlang felé indult.
*
Katsumi a tűz pattogására ébredt. Megpróbált felülni, de nem járt sikerrel.
- Én a helyedben nyugton maradnék még egy ideig. – hallotta meg InuTaishou hangját.
Katsumi körülnézett, és észrevette magát a taiyoukait is.
- Mi a neved? – kérdezte InuTaishou.
- Katsumi. – mondta a lány.
- Takeda lánya. – mondta InuTaishou. – Akkor azért volt ismerős a szagod. Jártam Északon néhányszor, míg gyerek voltál.
- Te vagy a Nyugati tartományok ura. – mondta halkan Katsumi. – Emlékszem rád.
InuTaishou észrevette, hogy a lány ezután a mondat után picit elpirult.
Katsumi valóban emlékezett rá, hogy látta néhányszor InuTaishout, mikor 14-15 éves volt. És arra is emlékezett, hogy halálosan beleszeretett a taiyoukaiba gyerekfejjel. Aztán Nyugat urának látogatásai elmaradtak, és lassan Katsumi is száműzte gondolataiból a taiyoukait, de most, hogy újra láthatja… Immár úgy, hogy ő is felnőtt…
Katsumi felnézett, és tekintete találkozott az őt szemlélő InuTaishouéval.
- Javaslom, hogy pihenj le. – mondta InuTaishou. – Én holnap tovább indulok. Te hová tartasz?
- Én… - kezdte Katsumi. – Az az igazság, hogy csak megszöktem otthonról. Nem tudom, merre menjek.
- Ha akarsz, akkor tarts velem. – mondta egy perces csend után a taiyoukai.
- Szívesen! – vágta rá Katsumi.
- Valószínű, hogy Mizuki nem hagyja ennyiben a dolgot. – mondta InuTaishou. – Szóval jobb, ha résen leszünk. A démonok mestere veszélyes ellenfél.
Katsumi bólintott.
- Igen. Én is észrevettem. – mondta.
- Most jobb lesz, ha pihensz. – mondta InuTaishou. – Majd én őrködöm.
Katsumi bólintott, aztán nyugtalan álomba merült. Melynek főszereplője maga a taiyoukai volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
