|
1. rész
Világomból egy másikba
I.
~Egy nő sétál egyedül. Körülötte egy falu füstölgő romjai, és vér mindenütt. Némán könnyezik. Egyszer csak mellette egy ház kormos falától elválik egy árnyék. Ijedten kapja oda a fejét.
- Hogy tehetted ezt? Hogy lehettél ilyen kegyetlen?
- Kukuku, Menea! Hát szabad így beszélj a gyermeked apjával?
- Undorodom tőled! Te is tudod, hogy a szüleim- a nő felzokog- is itt...voltak???
- Hát így már sokkal jobb nem? Nem helyeselték hogy megszüld a lányunkat...
- Legalább rá gondolhattál volna!
- Gondoltam is! A falusiak kiközösítették volna!
- Teee... Aljas vagy Na__~
Saját sikolyomra ébredtem. Úristen! Ilyet álmodni... Körülnézek felébredt-e valaki? Egy árvaházban élek mióta csak az eszemet tudom. Szerencsére nem ébredt fel senki. Mennyi is az idő? Álmosan pislantok az órám... hűlt helyére. A fene! Valaki ellopta! Na a karórám szerint fél hét van. Akkor még gondolkodhatok ezen a dolgon. Az egyik szereplő ( a nő) anyám volt. A másik a férfi... arról fogalmam sincs. Az arca mindvégig takarásban volt, csak a fekete haja látszott. És ami a legfurcsább: mindkettőjükön középkori kimono volt!!! Nem semmi... Anyám Hitomi Menea Születésem után nem sokkal meghalt. A holtestét soha se találták meg... Apát nem ismertem, és sose hallottam róla semmit. Engem meg valaki lerakott az árvaház küszöbére. csupa titok vesz körül...:) A kamikra! Már hét óra! elkésem a suliból!
*-*-*
A suliba majdnem elaludtam... De ezzel nem csak én voltam így. Kagome, hosszú idő óta először megörvendeztetett bennünket társaságával (ahogy ezt a tanerő is megjegyezte) szintén nagyokat pislantott. A töri óra végéig sem javult a helyzet... De ekkor...
-Hitomi! Kevés a jegye jöjjön felelni! Sorolja fel a középkori japán államformájának jellemzőit!
Hát ja... Ilyen az én szerencsém... Sóhajtva felálltam és sorolni kezdtem a válogatott kegyetlenségeket....
Az ebédszünetbe kávét kortyolgattam Kagome társaságában.
-És mondd csak Kagome-chan most mi volt a bajod?
-Hát izé... Tudod Kohana-chan -tovább nem jutott, mivel csörömpölést hallottunk az ablak felől.
Ijedten odakaptuk a fejünket, hogy Megnézzük mi lehet az... Illetve kapnám, de a teljes látókörömet elfoglalja egy piros középkori férfikimonó amiben egy fiú áll. Nos szerény véleményem szerint a “fiú” megérdemel egy kis részletezést. Előszöris, ami a legfeltűnőbb fehér hajavoltami kb. a derekáig ért, arany szemei, és az ujjain körmök helyett karmok voltak.
Kagome mikor véget érta fuldoklási roham ami rátört a fiúláttán, is csak ennyit tudott kinyögni:
-InuYasha?
-Kagome mennyinnen!-szólt a fiú (ezek szerint InuYasha)
-InuYasha mit keresel itt? Nekem dolgozatot kell írjak matekból, megmondtam, hogy nem megyek!
-Kagome sokkal fontosabb, hogy összeszedjük a Sikonszilánk darabjait, annál a dolgozatnál! És egyébként úgylátom, most nem egy dolgozatot írsz, hanem egy youkaival társalogsz!
-Youkai? Nézünk körbe Kagoméval egyszerre.
- Ne játszd meg magad démon! Küzdj meg velem!
- Hogy én?-kérdezem teljesen elképedve.
- InuYasha, Kohana-chan nem démon!
- Dehogy nem! Csakúgy áramlik belőle a démonszag!
- Ha-ha.
- Na ide nézz! Meg se fogja érezni! Azzal fogta magát és eggyik karmos mancsával a szemközti falnak vágott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
