A zajos városban, egy iskola emelkedett ki az összes épület közül. Az udvaron tinédzserek beszélgettek, aztán szinte egyszerre indultak el az ajtók felé, amikor megütötte a fülüket a csengő. A fiatalok között egy ismerős arcot pillanthatunk meg, aki mosolyogva tekintett a mellette haladó barátnőire, akik mindent elújságoltak a lánynak, mert sokat hiányzott. A baráti társaságból, egy személy kitűnt, mind a megjelenésével, mind a viselkedésével, emiatt sokak szeme rátapadt az ellenkező nemből.

• Kagome, nem lenne baj, ha ma átmennék hozzád? – érdeklődött a koromfekete hajú lány.
• Dehogy, még örülnék is neki. – felelte a kérdezett, és mosolygott hozzá, aztán magában folytatta. – “Remélem, Inuyasha nem fog megjelenni.”
• Hitomi! – hallottak meg kiáltást, mire mindenki a hang irányába fordult, és egy fiút pillantottak meg, aki futva közeledett feléjük a folyosón.
• Menjetek előre, mindjárt jövök. – szólalt meg a lány, miután megállt.
• Rendben. – felelték egyszerre, és mentek tovább.

A három barátnő megállt a szekrényeknél, és észrevétlenül figyelték Hitomit. A fiú lelassított és megállt a várakozó lány előtt. Beszélgetni kezdtek, és a srác arcáról pár pillanat múlva lefagyott mosoly, amikor Hitomi megrázta a fejét, és hátat fordítva neki elindult a barátnői felé. A fiú dermedten állt mozdulatlanul, aztán észbe kapott, és a lány után futott. Megragadta a vékony csuklót, ezzel megállítva diáklányt. Hitomi fagyosan tekintett, ahol a kezét fogták, aztán a fiú arcán állapodott meg a sötétbarna szempár.

• Szerintetek, Hitomi dobta Masaot? – kérdezte suttogva Eri.
• Nagyon úgy tűnik. Amióta a suliba jött, nem volt olyan nap, amikor egy fiú, meg nem kérdezte volna tőle, hogy lenne-e a barátnője. – mondta Yuka.
• Komoly? Erről nem is tudtam. – döbbent le a miko.
• Nem csoda Kagome, hisz állandóan hiányzol. – felelte a hullámos hajú lány.
• Úgy irigylem. Minden meg van benne. Okos, szép, és minden tanár szereti, a fiúkról nem beszélve. – ábrándozott Yuka és elképzelte magát Hitomi helyébe.
• Azt tudtam, hogy híres a suliban. Végül is, ő a legjobb tanuló. – gondolkozott el Kagome. – Már jön is.

Mindenki a közeledőre pillantott, aki érzéstelen arckifejezéssel nézett előre, de amikor a barátnőire tekintett, az arca meglágyult. A fiú kényelmetlenül érezte magát, hogy a lány dobta, ezért inkább ment a dolgára.

• Siessünk, mert lekéssük az órát. – szólalt meg, és egy kedves mosolyt küldött a várakozó lányokra, akik bólintottak és sietősen elindultak.

Az óráknak elég gyorsan vége lett, így a négy lány hamarabb tudott szabadulni a sulitól. Nem kell mondanom, hogy ezután beültek a kedvenc helyükre és kidumálták a pasikat, meg amit lehetett. Ezen a napon szerdát írt a naptár, és csak ilyenkor volt kevesebb órájuk, de ezt kihasználva el is tudták tölteni az időt, egy kis barangolással és pletykálkodással.

Kagome jókedvűen lépett be az ajtón, és cipőjét levetve a szobájába ment, de közben mindenkit üdvözölt. A helységbe belépve, ledobta a táskát az íróasztal mellé és öltözködni kezdett. Miután felvett egy kényelmes kék szoknyát és egy rózsaszín rövid ujjút, az asztalához sétált és helyet foglalt. Kelletlenül elővette a matekkönyvet és neki kezdett a házi feladataihoz.

Folytatása következik…