A nap még nem kelt fel, mikor Himeno úgy döntött, sétál egyet.
Nem messze attól a helytől, ahol letáboroztak éjszakára látott egy vízesést, és úgy döntött elsétál oda.
Nem is vette észre, hogy valaki követi.
Mikor odaért a vízeséshez felsóhajtott.
Lassan továbbindult, ám ekkor megcsúszott a vizes köveken.
Hirtelen azt vette észre, hogy valaki elkapja.
Az a valaki Sesshoumaru volt.
Mikor Sesshoumaru elengedte a párducszellem nőt, az szembefordult vele.
-Miért követtél? –kérdezte Himeno.
Sesshoumaru nem válaszolt, csak nézte a nő arcát.
Egyikük sem szólt.
Arcuk vészesen közel került egymáshoz.
És ekkor megtörtént.
Sesshoumaru közelebb hajolt, és megcsókolta Himenot.
A nő, miután magához tért döbbenetéből viszonozta a csókot.
Himeno nem is emlékezett rá, hogy mikor ölelte magához Sesshoumaru.
Miután szétváltak Himeno Sesshoumaru szemébe nézett.
A kutyaszellem elmosolyodott.
Himeno meglepődött, hisz még sosem látott ilyen megnyilvánulást a kutyaszellemtől.
Bár az is igaz, hogy megcsókolni is most csókolta meg először.
-Menjünk vissza. –mondta Sesshoumaru a nőnek.
-Igen. –bólintott Himeno, és még mindig kicsit meglepődve követte a kutyaszellemet.
Folytatás következik…
AJÁNLOM AZ OLDALT
