Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő élete
I. Élet a palotában
by Yilsrana&Kaita

25. rész. Az utazás kezdetét veszi

Yilsrana még egyszer visszanézett az Északi palotára.

-Most már mehetünk. –sóhajtotta.

-És mond csak, miért varrta a nyakadba apád az a bolhanőt? –kérdezte Sesshoumaru.

-Nem tudom. –rázta meg a fejét Yilsrana, miközben továbbindultak.

-Apámnak is van egy ilyen szolgája. –mondta Sesshoumaru. –Myouganak hívják.

-Akkor te sem fogod megúszni. –nevetett Yilsrana.

-Jó kis jövőkép. –morogta Sesshoumaru.

-Egyébként tényleg nem értem apámat. –rázta meg a fejét Yilsrana. –Legutóbb Ryunga majdnem az őrületbe kergetett.

-Hogyan? –nézett rá Sesshoumaru.

-Abban a hitben él, hogy a tanácsai bölcsek. –vont vállat a hercegnő. –Ennyi az egész.

-Értem. –mondta Sesshoumaru, aztán elfintorodott. –Remélem, most visszafogja majd magát.

-Ne reménykedj Sessh! –nevetett a lány.

-Reménykedni mindig szabad. –mondta Sesshoumaru.

-Persze. –mondta Yilsrana. –Csak néha felesleges.

-A nagy kutyaszellem fia csak nem egy kis bolhadémontól fél? –kérdezte vigyorogva Yilsrana.

-Előbb utóbb kitekerem a nyakadat Yils. –mondta Sesshoumaru, de közben vigyorgott.

-Előre rettegek nagyuram. –mondta Yilsrana, és ismét kirobbant belőle a nevetés.

Sesshoumaru elkapta Yilsrana derekát, magához rántotta a lányt, majd szenvedélyes csókot adott neki.

Yilsrana rámosolygott Sesshoumarura, aztán kicsúszott a szellem kezei közül.

A két alak továbbhaladt, és lassan elmaradt mögöttük az Északi palota.

Sesshoumaru és Yilsrana közös kalandja ezzel kezdetét vette.

Vége az első résznek