Régi jó ismerősök

- Inuyasha! Az ott kicsoda? –Kérdezgette Shippo állandóan.

Inuyasha:- Honnan tudnám!

Shippo:- Azt hittem, jól ismered a szellemfalu lakóit…

Inuyasha:- Még kicsi voltam, mikor itt jártam! Hogy emlékeznék!

- Tudni akarod, kis róka?

- Igen! Kérlek, mondd el!

- Az ott Karoo, a futárom. Bár csak félig szellem, hihetetlen gyors.

Inuyaha:- Talán egy ékkőszilánk teszi ilyen gyorssá?

Kagome:- Mint Kogát?

Jakeru:- Nem. Karoo eredetileg is ilyen gyors. Tehetséges rajzoló. Vigyázzatok vele! Beleőrült a szellemvérébe!

Kagome:- Egy őrült?

Jakeru:- Igen. Ja, és iszonyú nagy szoknyavadász… - Sangora és Kagomére nézett – Jobb lesz vigyáznotok vele…

Sango:- Ne aggódj! Már van egy ilyenünk a csapatban…

Sango:- Barátra találtál, Kirara?

Jakeru:- Az ott Katana, Miya macskája. Mikor nincs éppen vele, Miyulinnal mászlál. Úgy látom, hiányolja a gazdit…

Miroku:- Ugyan hová mehetett a húgod, nagyúr?

Jakeru:- Ha én azt tudnám… Rajta van Miyulin nyaklánca, tehát mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban…

Miroku:- Az baj…

Az erdő közepén a keresőcsapat szétvált. Kagoméék Jakeruval tartottak. Amint keresgéltek, ráakadtak egy lepusztult szakadékra. Se fák, se növényzet, mindenhol csak hamu és elégett szellemek maradványai.

Kagome:- Mi ez a hely?

- Ez a 100 évvel ezelőtti háború csatatere volt…

Inuyasha:- Azé a háborúé, amelyben elvesztetted a szüleidet?

Jakeru:- Pontosan.

I:- Elmondanád, hogy mi történt a háborúban? Egyáltalán kik között zajlott?

J:- Látom, nem tudsz semmiről… Akkor inkább elmondom…

Jakeru leült a földre, a többiek köré.

- Az egész úgy kezdődött, hogy az alvilág akkor még élő ura meghalt. Tudni kell, hogy az alvilág urát mindig valamilyen ceremóniával újraélesztik, így lesz élőhalott…

Shippo:- Fúj!

- …Tehát, Argon, az alvilági úr még nagyra vágyóbb lett, mint valaha. Nem volt elég neki a birodalma; meg akarta kaparintani a falunkat is. Ezért akarta fiát, Drakont eljegyezni Miyával. Apám tudta, hogy mi lnne ennek a vége, pont ezért hallani sem akart róla (Miya nagy örömére). Így megkezdődtek a harcok Ezüstfaluért. A háború sok csatából állt, mikor mi nyertünk, mikor ők. A halottsereg így is csak nőtt, mivel a mi elhunyt katonáinkat is ellenünk fordították…

Kagome:- Rettenetes lehet a saját embereid ellen harcolni…

Jakeru:- Igen… Nos, a 2 uralkodó megunta a folytonos csatákat, így hát elhatározták, hogy…

Shippo:- Békét kötnek?

Jakeru:- Badarság! Nem! Hogy egy végső csata döntse el, hogy kihez tartozzon a falu. Ez a csata itt zajlott. Több millió szellem lelte itt halálát, köztük Gordon, uralkodó és hadvezér, az apám és Novouri, a hatalmas mágusnő, az anyám is. De viszont Argon is véglegesen elpusztult, és megölték Drakont is…

Inuyasha:- Akkor most már béke van?

Jakeru:- Bár csak úgy lenne, de sajnos nem. Ugye meséltem azt a ceremóniát… Drakon is átesett rajta, csak… Nála az újraélesztés nem ment tökéletesen…

Sango:- Hogy érted?

Jakeru:- Valami hiba csúszott közbe, és Drakonból nem élőhalott, hanem, nálunk úgy mondjuk, hogy ’félholt’.

Inuyasha:- Mintha félholtra verték volna?

Jakeru:- Nem. A félholt az ő esetében annyit takar, hogy kinézete teljesen olyan, mint egy élőé, viszont a halottak tulajdonságaival rendelkezik. Például: Ha megvágod kardoddal, begyógyul a sebe; ha belelősz nyiladdal, nem fáj neki; no és a bűze… Borzalmas teremtmény…

Inuyasha:- És most őt kell legyőznötök?

Jakeru:- Igen. Bosszút esküdött, amiért megölték az apját, és amiért ilyen szörnyetegként kell élnie. Meg akarja szerezni a hatalmat, ha kell, háborúval is. Bármikor támadhatnak… És pont most jön rá hugicámra is a rapli… Ő a légió parancsnoka! Hogy képzelte ezt…

Jakeru egy darabig dühöngött magában, majd indulásra intette a többieket. Aznap nem találták meg Miyát. Úgy döntöttek, holnap a sárkányfajzatokat, Karoot és Katanát küldik el keresésére. Sango kérésére Kirara is velük tartott… Hátha ők több sikerrel járnak…