11. Fejezet: Hayu halála

Hayu arca nem volt csalódott, sem dühös. Tökéletesen rideg kifejezés csillogott rebbenés nélküli képéről, miközben fenyegető ujjait Kagome nyaka köré csavarta:

-Visszamegyünk...Soha nem fognak viszont élve látni. A megcsonkított holttestedet fogom elküldeni neked a keselyűkkel.-sziszegte nyugodt hangon, amint a lányt a kútba lökte hideg kezeivel.

Hayu Kagome után ugrott. Az átjáró megnyílt. Kékes ragyogás hulláma öntötte el a mindenséget, minek végtelen, ragyogó mélyében a gonosz szellem és a lány fürdött. Hayu csendes tekintettel meredt maga elé, nézve a közeledő kijárat átható szikráit. Kagome halkan mögéje tekintett. A semmiből érkezve vörös-fehér folt jelent meg a derengő kékség bugyborgó habjaiban. Inuyasha volt. A félszellem előhúzta a kardját, hogy lesújtson vele Hayura, mikor a nő egy hirtelen, higgadt mozdulattal megfordult és ropogó ujjaival megragadta a fiú nyakát. Inuyasha fájdalmasan felnyögött. A nő félholdja izzani kezdett, miközben a kopár, szikrák nélküli szemben a félszellem saját, sápadt arcát látta meg. Hayu ajkai apró mosolyra torzultak:

-Most meghalsz te korcs...-azzal elkezdte szorítani Inuyasha nyakát.

A félszellem szemei fájdalmasan kigúbadtak, miközben kapálódzó kezeivel próbálta kitépni magát a gonosz gyilkos karmai közül, mik égető, maró fény kíséretében ragyogni kezdtek vibráló sötétséget festve mozdulatlan arcára. Kagome nem találta íját, ezért csak egy nyílvesszőt kapott elő, mit Hayu fele csapott. A nő könnyedén elkapta a nyilat gúnyos vigyor kíséretében:

-Ezzel akarsz megölni? Egy közönséges halandó nem ölhet meg!

Kagome arcára kárörvendő mosoly burjánzott fel:

-Úgy tűnik engem nem figyeltél meg eléggé. Nem igazán vagyok átlagos!

Ekkor feledhetetlen dolog történt. Hayu sárga szemein megtört a jég, amint üresen tátongó pupillája összezsugorodott a döbbenettől. A nyíl ragyogni kezdett a keze közt tiszta fénnnyel borítva el arcát, mi torzzá vált a fájdalom miatt, amint a tárgy felrobbant az ujjai közt, cafatokra tépve szét. Hayu döbbenten eleresztette Inuyasha nyakát, ki kitépte a nő öve mögül Jaken botját és a Tensaigát, majd lecsapott a Tetsuigával. A nő fagyos tekintete megakadt a páron, miközben görcsösen kinyújtotta épen maradt kezét a közeledő kijárat fényeit próbálva elérni. Haja csendesen lobogott, miközben teste kettészakadt. Torz ajkai döbbenten szakadtak el egymástól, mikből süvítve buggyantak elő utolsó szavai, miket a FORRÓ gyűlölet szült meg:

-Ő....Csak egy korcs......És Ő...............Csak egy ember................

Az izzó félhold villogva kialudt...Hayu teste megrekedt a két világ közt. Kifeszített, fehér árnyként ragyogott a szikrázó hullámokban, egyre kissebbé válva, majd végleg eltűnt a pár szeme elől, amint elnyelték a derengő habok a végtelen, sötét kékséget téve meg sírjaként.

Inuyasha és Kagome az alagút végéhez tekintettek. A fény elöntötte a látóterüket. Végre talajt érezhettek lábuk alatt.

12. fejezet: A történet vége

A langyos szellő sziszegve tekergett, csendesen lobogtatva meg Sesshomaru haját. A szellem rideg szemeivel hátra tekintett. Inuyasha állt előtte, kezében ott csillogott Jaken botja és az ellopott Tensaiga. A fiú határozottan fagyos tekintető bátyára meredt. Letette a visszaszerzett dolgokat a földre:

-Sesshomaru, ezek a tieid...

A szellem rebbenés nélküli, nyugodt szemeivel az öccsére tekintett, majd felvette a Tensaigát és átnyújtotta Jakennek a varázsbotot. Utána sarkon fordult, mintha semmi sem történt volna. Inuyasha szelíd hanggal újra megszólította:

-Sesshomaru. Anyád halott...

A szellem megállt érzéketlen hangja kíséretében:

-Sosem volt anyám...

Jaken dühösen a nagyúr felé fordult morogva magában, hogy miért nem öli meg Inuyashát, de Sesshomaru nem válaszolt. A hideg szellem alakja lassan elvészett a gomolygó ködben, nyomában a mosolygó Rinnel és a kis démonnal...

Inuyasha Kagome mellett ült. Nézték a táncoló hópihéket, miket csendesen fodort a szél. A Hayutól szerzett ékkőszilánkok felragyogtak a nyakában lévő üvegcsében .A lány megfogta a fiú kezét, miközben ragyogó szemeivel ránézett:

-Köszönöm...

-Mit?

-Ami apád sírjában történt...Majdnem feláldoztad magad miattam...

-Keh...Tudtam, hogy gyorsan be fognak gyógyulni a sebeim.-mondta peckesen Inuyasha.

Kagome ráborult a fiú vállára. Inuyasha képét bíbor tűz öntötte el. Rá akart szólni a lányra, de mégsem tette. Kívánta Kagome selymes bőrét. Néhány másodperc szünet következett, majd a csendet a fiú zavarodott hangja törte meg:

-Ami akkor történt este...Nem tudom mi történt velem. Sajnálom...

-Semmi sem történt...Rendben?

Inuyasha nem válaszolt. Ő tett fel újabb kérdést:

-Mi a helyzet a te világodban?

-Fél Tokio romokba...A szentélyt újra kell építeni, de magának a kútnak nem lett semmi  baja. Senki sem tudja, hogy mi történt, de ha tudnák is az igazságot, úgyse hinnék el.

A fiú lassan megfordult. Mélyen Kagome szemeibe nézett. Mennyei ragyogás fényeiben fürödve ajkuk összefort, miközben gyengéd kezeikkel egymás testét és lelkét simították meg. A bokrok sűrűjében megbújva Sango és Miroku gyönyörködött a párban, miközben a szerzetes eltakarta a nyafogó Shippou szemeit. Kagome és Inuyasha egymásra borulva a menny habzó felhőire tekintett, és a belőlük szikrázó fényekre, miknek tiszta fátyola mögött Izayoi mosolygott és vigyázott rájuk...

Vége

szerző:Ashikaga

Megjegyzés:

A Souunga Inutaisho 3., saját akarattal renelkező kardja volt, ami nem az ő agyarából készült. A pokol sárkánykígyója szállta meg évezredekkel ezelőtt a pengét. A Souunga gonosz kard, ha nem elég erős szellem birtokolja, képes forgatóját irányítani. Inuyashának össze kellett fognia Sesshomaruval, hogy legyőzze.