15. fejezet: A hangok forrása

-Nyugodj meg...Ez nem a valóság...

-Mi?

-Mármint az, de nem egészen. Ez a Mi lenne ha...

Kagome szemei megteltek maró könnyekkel.

A fiú folytatta:

-Minden megváltoztatható. Ez egy lehetséges út. Nem biztos hogy ez meg fog történni. Nem engedjük...akármi is tette ezt, meg fogjuk álítani...

Hirtelen újra széttépte a csendet az a velőt tépő hang. Sango szemei elkerekedtek. Miroku ijedten kapaszkodott meg a démonírtóban. Kagome felnyögött a látvány miatt. Inuyasha kezei ökölbe szorultak.

Az eget valami elhomályosította. Valami hátborzongató, barnás, ide-oda hullámzó ár. A belőlük okádó nyálas csámcsogás borzalmas volt, emberi fül még nem hallott ilyen leírhatatlan, kegyetlen hangot, melyet a lények hagytak maguk után. Több ezren lehettek. Vérengző, össze-vissza cikázó masszák voltak, mik testén egyetlen, óriási száj csattogott, melynek féktelen és végtelen mélyén pokoli, mindent felemésztő lángok bugyborogtak. A gyilkos tenger belemart az épületekbe hatalmas darabokat tépve ki belőlük. Mohón süvítettek végig a levegőn, nem válogatva, mindent felzabálva ami az útjukba került. Már csak a haláli puszta maradt utánuk, melynek szemetét szintén kezdték szétmarcangolni, minden csontot elnyelve kielégíthetetlen étvággyal és energiával, mely korogva sistergett belőlük. A sok ezer száj hirtelen a csapat fele fordult. Inuyasha tekintete fekete volt a lobogó dühtől:

-Tehát ezek a szörnyetegek zabálták fel az embereket és puszítottak el mindent.Nem tudom, hogy ezek miféle lények, de nem érdemlik meg hgy létezzenek, mocskos dögök!-üvöltötte Inuyasha amint előrántotta a tetsuigát.

Az acsargó masszatenger éhesen felsipított. A félszellem a magasba csapta a kardot, miből előtört a Szélborda. A látvány megdöbbentő és sokkoló volt. A szörnyetegek felzabálták a Szélbordát. Egyszerűen elnyelték felemésztve emésztő lángjaikkal. Inuyasha szemei kigúbadtak a rémülettől.

Minden eszméletlenül váratlanul történt. Fel sem fogták, fel sem tudták fogni hogy mi zajlott le. Miroku szabadjára engedte a szelet dühösen kiabálva:

-EZT EGYÉTEK ROHADT DÖGÖK!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A gonosz férgek mohón megindultak a szerzetes felé, kiből kíntól parázsló üvöltés tört elő. A szörnyetegek vidáman, korgó gyomorral özönlötték körül és széttépték a kezét felemésztve a fekete lyukat is, mi sírva eltűnt kielégíthetetlen szájukban. De ez lehetetlen! Ilyen nem létezik! Sango ordítozva rontott az acsargó bestiáknak, de tette már eleve kudarcra volt ítélve. Ezernyi,  éhes száj nézett vele farkasszemet. Az undorító, mocskos pofákra, mik elhízott húscafatokhoz hasonlítottak, vigyor ült ki, mely vértől csöpögve torzította el őket jobban.

Inuyasha és Kagome elkapták tekintetüket.

Vér fröcsögésével telt meg a levegő, majd fékezhetetlen csámcsogással.

Jesszusom...

….......................................................................

A fiú pániktól veszetten kapta fel Kagomét a hátára. A gyilkos ár azonnal feléjük iramodott. Vér volt mindenütt...És mocsok...Halál és pusztulás...És a férgek...mindenütt ott voltak...Betöltötték a levegőt és elleptek mindent. Inuyasha ordítozva rontott ki a sipító sűrűből. Majdnem bele száguldott egy másik felhőbe, mely feléjük kapott. Ki voltak éhezve...Már rég ettek frisst. Már rég ettek élőt. Már minden élőt felzabáltak...

Inuyasha ráugrott a vérszomjas kupacra, majd eltaszította magát a levegőbe és zuhanni kezdett a föld fele. A kút elérhetetlennek és távolinak látszott.

-KAGOOOOOOOOOOMEEEEEEEE!!!!!!!!!!!

A lány kilőtte az utolsó előtti nyilat. A tárgy megváltó csodakét süvített fel a levegőben belezuhanva a kútba és átfőve a talárt. Inuyasha hallotta a férgek ziháló, mohó acsargását, amint a nyakában lihegtek. Semmilyen más hangot nem hallott. Kagome sikolyát sem. Messze volt a kibontakozó fény, nagyon messze. De a szájak megállíthatatlanul közeledtek hogy élve megemésszék őket. Minden lassú volt...

Inuyasha esett a föld fele, miközben egyik kezével görcsösen fogta a lány kezét...

A fényesség messze volt. Nem közeledett, inkább távolodott, egyre messzebbnek tűnt.

Valami elrobogott felettük...

Valami nagy...

Valami iszonyatos folyam...

És a fény...

…............................................

Milyen fény?

…........................................

Folytatása következik....