9. fejezet: Az ékszerekkel feldíszített Hourai ág

Inuyasha fáradtan kinyújtóztatta kezeit, miközben oldalán megbillent a Tessaiga. Néhány méterre tőle hatalmas, rovarszerű démon teteme ragyogott egy vértócsában. A félszellem elengedte a fülei mellett a dicséreteket. Nem érdekelték a falusiak szavai. Nem azért ölte meg a bestiát, hogy segítsen ezzel az embereken, bár Kagome miatt biztos megtette volna másodlagos indokként, ugyanis a fő cél a szörnyben levő ékkőszilánk megszerzése volt. Miroku szokás szerint űzte Sango számára kissé idegesítő hobbiját, Kagome pedig oktatta Inuyashát, hogy lehetne kedvesebb a falusiakkal, mikor a félszellem fülei hirtelen a magasba emelkedtek. Szimatolni kezdett. Inuyasha szemei kidülledtek a méregtől:

-Ordas van a közelben...

Hirtelen sikoltozás hallatszott az egyik ház felől. A vájogtéglák szétrobbanva a levegőt töltötték meg, mi hullámozni kezdett a folytogató portól. A füst mögül Kouga lépett elő. Kagome ijedten fordult feléje. A farkasfiún látszott hogy nincs magánál, ugyanis lihegett, méregtől ráncos szájában csattogtak az agyarak, mik mögül nyál habzott elő. Kouga véres szemeivel rámeredt Kagoméra. Nem is pontosan rá, átnézett rajta. Nem érdekelte a kis csapat. Csak egy valamit akart. A falu közepén ott ragyogott az ékszerekkel feldíszített Hourai ág, mi megcsillant a fényben. Néhány falusi férfi fegyvert ragadott és Kougának rontott. A levegőt fröcsögő vörösség öntötte el. Az emberek remegő teste a földre esett. Kagome  néhány másodpercig nem látta a fiú szemeit Kouga arcába omló verejtékes hajcsomó miatt, de mikor újra megpillantotta őket kegyetlen vadságot vett észre bennük, mi véresen ragyogott. Inuyasha a lány elé állt:

-Nem tudom mi történt vele. Nem is érdekel. De nem fogja lemészárolni az embereket. Megveszett, majd én kigyógyítom a Tessaigával!

-Inuyasha, vigyázz!-sikítozta a lány.

Kouga elrugaszkodott a földtől és a félszellemnek esett. Közben egy kisfiúnak feltűnt, hogy a démon őrjöngő szemeit a feldíszített ágra szegezi. Ez szent tárgy. A falué. Nem engedi, hogy elvigye...A fiú az ág elé futott, vele együtt Kagome is, hogy elvigye onnan a meggondolatlan gyereket, ám már nem tudott elfutni a tárgy elől. Kouga kiszabadult Inuyasha karmaiból és a lány fele vette az irányt. Kezei a magasba csaptak, karmai gyilkos pengékként villantak meg a napfényben. Kagome becsukta a szemeit, megfeszült testtel várta, hogy széttépje a magából kivetkőzött Kouga, de nem támadott a fiú. Véres szemekkel rámeredt a lányra, kezei meg-megremegtek, amint próbálta elfojtani féktelen és vérszomjas ösztöneit, de amint Kagome remegő szemekkel rámeredt, mintha nyakon öntötték volna jeges vízzel, kijózanodott. Kouga elkapta tekintetét, és csak ennyit nyögött ki:

-A tennyo akarja...

A fiú futásnak eredt. Olyan hirtelen történt az egész, hogy alig tudták felfogni. Inuyasha ezúttal nem keveredett szócsatába Kagoméval Kouga miatt. Sose tudták meg, hogy mi történt vele aznap, mindenesetre akárki is irányította, a lány észhez térítette a farkast. A Hourai ág ékszereit pedig továbbra is csendesen lobogtatta a szél.

Kaguya nem lesz boldog...